EGY FIRKÁLÓRA

Nem mélyül, nem is enyészik szó értelme kérdőjelektől.
Nem tett az, ahogy a pusztán tudatlan kérdez.
Nem hoz katarzist létkülsőd férceinek eufóriás felszaggatása.

A költői kérdés, mi engem szíven talál,
a megválaszolhatatlant célozza meg.

A most és a majd - most

Óh, bár csak tudnék járni a földön!
így szól a mindennapi fohász.
De majdani porként már csak szélbe vágyom.

Évszakok új rendje

tavas tél bősz nyár

plazmaboldogság

Múltról tűnődtem épp a viszályoktól dermedező házban, a mészkőből rakott roppant kandalló előtt, mikor egyszer csak elhaladt mellettem a nő, akiről egy ideje csak rosszat gondolhatok. Éreztem sokszáz négyzetméteren szétfolyó, emeletek közötti lépcsőkön alászivárgó boldogtalanságát. Vesztett perektől megroppant gőggel vonszolta maga után hajdan víg tekintete romos tartalmait.
Kis lukban, szívmelegben boldog lehetne, de nem, neki a vagyon kell, a nagy ház, a plazmaboldogság, a nagy sznobéria, mindennek a fele!
Nyugi! Az én lelkemben részvétteli öröm honolt.
Örültem, hogy nem az én feleségem.

felvonulási épület

Vándor, ki rátaláltál eme eldugott helyre, nehogy üdvözülve légy má'!
Itt szelíd, ám gyilkos barkácsolás folyik!
Menekülj, míg nem kés...